|
Coppélia - A balett leírása
l. felvonás
Lengyel városka a galíciai-lengyel határon
Rövid bevezető zene után tüzes lendületű mazurkát hallunk - vidáman
enyeleg a főtéren a fiatalság.
Ez a lengyeles karakterű táncdallam rögtön megadja a színhely légkörét,
hangulatát s kitűnő bevezetője a cselekménynek.
Létrával a vállán plakátragasztó jön. Hirdetményt függeszt ki, amely
harangavatási ünnepségről s a vele kapcsolatos táncversenyről tájékoztat.
Mindenki örül, azok is, akik most érkeznek, köztük magyar katonák, akik az
Osztrák-Magyar Monarchia itteni garnizonjában szolgálnak.
Swanilda, a harangöntő mester lánya jön ki a házukból édesanyjával.
Büszkén mutatja barátnőinek az új táncruhát, amelyben majd a táncversenyen
szerepelni fog. Mindjárt fel is próbálja, s örömében táncra perdül. A balett
híres száma, a Coppélia-keringő könnyed, fülbemászó dallama hangzik fel, erre
táncol Swanilda.
Klasszikus lépésekből álló spicc-tánc ez, némi lengyeles vonás is vegyül
bele.
Átmegy a téren a város polgármestere, az alázatoskodó írnok s a kényesen,
affektáltan lépegető táncmester kíséretében, aki a táncverseny díjait mutatja.
Ide tart Ferenc, Swanilda vőlegénye is a harangöntő mesterrel.
Most Coppélius, az emberkerülő ezermester tűnik föl. öreges, de azért
fürge léptekkel halad, nagy koffert cipel. Bemegy a házába s csakhamar kinyit
egy emeleti ablakot, amely mögött egy olvasó leány alakja látszik.
Swanilda örül Ferencnek. Kettősük meghitt kapcsolatukat tükrözi.
A pas de deux hosszabb táncsorozatot indít meg, amelyben részt vesz az
egész fiatalság.
Három pár járja a pas de six-t. A nagy lendületű, emelésekkel teli táncra
ugyanilyen hangulatú leány csoporttánc következik, majd újra a három pár táncol.
Swanilda és Ferenc virtuó-zabb jellegű szólói után általános, felfokozott
hangulatú tánccal zárul a jelenet.
A jókedv nem marad hatástalan a magyar katonákra sem. Mi mást táncolhatnának ők,
mint csárdást.
A csárdás az őrmester vezetésével indul. Verbunkos elemeket használt fel benne a
koreográfus. Az erőteljes, dobogós lépésekből álló táncrészek között van egy
élénk ritmusú körtánc. A nagy karéjban, csoportosan körbenálló helybeli fiatalok
magyaros motívuma tánccal kísérik a csárdás fináléját.
Tetszik a tánc a fiataloknak, marasztalnák is a katonákat, de azok nem
időzhetnek tovább.
A tér kiürül, csak a legények maradnak ott. Kíváncsian pillantgatnak föl a
Coppélius ablakában ülő csinos leányra, aki már jó ideje izgatja a
fantáziájukat. Mindenképpen magukra akarják terelni a figyelmét, ezért virtuóz
táncban produkálják magukat, de eredménytelenül. Kínos próbálkozásaikat a
háttérben megjelenő Ferenc derűs gúnnyal szemléli. Erre rátámadnak a barátok:
"Mutasd meg te, mit tudsz!"
Ferenc leveti kabátját, virtuóz táncba kezd, hogy felkeltse a lány érdeklődését.
Az meghajol - megköszönve a táncot - s egy zsebkendőt dob le. Ferenc büszkén
veszi föl s mutatja barátainak.
Igen ám, de ebben a pillanatban Swanilda lép ki házuk kapuján. Ferenchez siet,
indulatosan kikapja kezéből a zsebkendőt, földhöz vágja s hátat fordítva siet
vissza a házuk felé. Ferenc magyarázkodni próbál, de a lány becsapja orra előtt
az ajtót. A fiú Swanilda barátnőinek igyekszik most megmagyarázni a történteket,
de azok sem hallgatják meg, behúzzák az ablakot, jelezve, hogy nem kíváncsiak
rá.
Ferenc most már csak azért is odamegy az ismeretlen széplány ablaka alá. De itt
is hoppon marad, mert Coppélius leengedi az ablak függönyét.
Erre társai vállára kapaszkodik, hogy közelebbről láthassa az izgatóan szép
jelenséget. De Coppélius résen van: seprővel vágja mellbe a tolakodót úgy, hogy
az hanyatt vágódva földre pottyan, a legények pedig hanyatt-homlok menekülnek.
A színpad elnéptelenedik, nyílik a városháza kapuja, kilép a polgármester a
harangöntővel és a táncmesterrel, aki a verseny díjait viszi magával.
Elbúcsúznak, hazamennek.
A legénykék megint elősettenkednek s új tervet fundálnak ki a különös lány
titkának felderítésére. Zajt csapnak, mire Coppélius dühösen kijön. Azonban már
nem talál senkit a háza előtt. Bezárja a kaput, s a rendbontók keresésére indul.
Ferenccel az élükön nesztelenül háta mögé lopakodnak a legénykék - hirtelen
zsákot húznak a fejére, megdögönyözik. Kétségbeesetten hadonászik az öreg az
esernyőjével, de a legények helyett csak a dulakodás zajára odaérkező éjjeliőrt
suhintja fejbe.
Coppélius kikecmereg a zsákból, a fiúk pedig sietnek elszelelni. Az öreg
fenyegetőzve rohan utánuk s nem veszi észre, hogy közben elvesztette
kapukulcsát.
A csendháborítás után Swanilda egyik barátnője megtalálja a kapukulcsot.
Swanilda kap az alkalmon: most kikutathatják az ezermester titokzatos házát s
végére járhatnak annak is, hogy kicsoda az ablakban ülő lány, aki annyira
felkavarja a legények kedélyét. Barátnőivel nagy óvakodva besettenkedik
Coppélius házába.
Ismét visszatérnek a fiúk. Csak nem bírnak nyugodni. Ferenc vállalkozik rá, hogy
kötélen felmászik a tetőre s a kéményen keresztül kísérli meg a bejutást.
Izgatottan jön Coppélius. Fölfedezte, hogy elvesztette a kapukulcsot, azt
keresi. Megdöbbenve veszi észre, hogy házának ajtaja nyitva van. Rosszat sejtve
siet be.
|
Léon Delibes
Delibes sikerének titka
Delibes és a magyarok
Balett szövege
Balett koreográfia
Arthur Saint Léon
l. felvonás
2. felvonás
3. felvonás
|
