Léo Delibes - Balett Coppélia

Coppélia - A balett leírása

2. felvonás

Coppélius dolgozószobája

Az ezermester műhelye ez: csupa titokzatos dolog, csupa furcsaság. A mennyezetről hatalmas krokodilus lóg le, különös figurákat takar egy nagy lepedő; a falon különféle automata-szerkezetek.

Swanilda vezetésével a padlásszoba feljáróján jönnek fel a lányok. Először csak a kezük látszik, amint tapogatóznak a csapóajtón át. Rebbenő ujjaik jól kifejezik bizonytalan félelmüket. S ez a finom kézmozgás kitűnően illik a szordinós, hangtompítóval játszó hegedűk cizellált, zizegő zenéjéhez.

A lányok beóvakodnak a szobába s félénk kíváncsisággal tekingetnek körül. Megcsodálják ezt, amazt; a nagy lepedő alatt egy egész bábuzenekart fedeznek föl. Még karmestert is készített hozzá az agyafúrt ezermester.

De most elsősorban a titokzatos lány érdekli a látogatókat. A "vetélytársnő". Minden sarkot felkutatnak, széthúzzák a függönyöket, de sehol sem találják. Végül Swanilda fedezi föl az ablakmélyedésben. Köszön neki, de az nem válaszol. Közelebb megy hozzá: akkor látja, hogy nem is élőlény, csak bábu, Coppélius gyártmánya.
Ez hát a nagy titok!
Vidáman kapja fel a Coppélia-babát Swanilda s a szoba közepére állítja. Barátnői nem győzik csodálni, mennyire élethű. Swanilda büszke, hogy ő fejtette meg a talányt. Hanyagul rátámaszkodik kezével a padlóból kiálló rúdra, s ettől a következő pillanatban mozgásba jön a szoba valamennyi mechanizmusa: a krokodilus száját tátogatja, a falon megelevenednek a játékok, a zenekar pedig, a karmester vezényletével, őrülten muzsikálni kezd.

Megijednek a lányok, szétfutnak. Swanilda visszafordítja az indítórudat, és minden ismét megáll. Most már értik a dolgot.
Megtalálják az indítószerkezetet a Coppélia-bábu hátán is, felhúzzák: s a baba táncolni kezd, valcert jár gépszerű, szögletes mozdulatokkal.

Ez aztán a kitűnő mulatság! A lányok is táncra perdülnek, a Coppélia-baba mozgását utánozva.

Swanilda újra elindítja az automatákat s a társaság viháncol örömében, önfeledtségükben azt sem veszik észre, hogy a feljáró csapóajtajának nyílásából egy esernyő emelkedik ki, s közeledik feléjük, alatta az álnokul megbúvó Coppélius.

A rettentő haragra gerjedt ezermester megállítja a mechanizmust, véget vet a játéknak, a lányok pedig sikoltva rebbennek szét. Coppélius üldözőbe veszi őket, de elfutnak előle. Swanilda a nagy kavarodásban az ablakmélyedésbe menekül, s behúzza maga mögött a függönyt.

Coppélius, meggyőződve, hogy senki sem maradt műhelyében, lecsillapodik, munkához lát. Előkészíti szerszámokkal telt asztalát, tábláját, amelyen a gépszerkezetek számításait végzi s előhozza az ablakmélyedésből a Coppélia-bábut, kedvenc mesterművét, hogy tökéletesítsen rajta, még élőbbé tegye a szemét. Erősen töri a fejét a megoldáson.

Leó Delibes - Coppelia

A bábu egyszerre remegni kezd. Ez nem valami csoda: hiszen Coppélia nem más, mint Swanilda, aki, hogy megmeneküljön az ezermester haragjától, fölvette a már előbb eltüntetett bábu maszkját és ruháját.

Coppélius egyelőre semmit sem vesz észre. Sokkal jobban el van foglalva fejtörésével. Megtáncoltatja a „bábut", gyönyörködik tudományában. Még ő is kedvet kap s táncol vele. A „baba" forgás közben megszédül s a mester ölébe esik.

Ekkor döbben rá Coppélius, megérezve a test melegét, hogy itt valami nincs rendjén: élő ember rejtőzködik a maszk mögött. Gálád kárörömmel készül, hogy ráijesszen. Hegyes szerszámmal közeledik a szeme felé, mintha javítani akarna rajta. Swanilda érthetően megrémül, menekül. Coppélius elkapja a karját, lerántja arcáról a maszkot s dühös szitkokat szór a lányra, amiért rászedte. Swanilda sirva kér bocsánatot. Előadja, hogy a vetélytársnőnek vélt baba hozta őt ide, s ugyanebben a dologban sántikálnak a fiúk is, köztük Ferenc, a vőlegénye.

Coppéliusnak gonosz ötlete támad. Hajlandó megbocsátani, de egy feltétellel: vegye fel a lány újra Coppélia maszkját, öltözzön spanyol ruhába; majd, ha megérkezik a fiú, spanyol táncosnőként mutatja be neki. Így akar keveredést támasztani köztük az agyafúrt vénember, aki gyűlöli a fiatalságot, az örömet.

Swanilda szívesen rááll a tervre - jó alkalom lesz ez arra, hogy megleckéztesse hűtlenkedő vőlegényét. Fogja a spanyol jelmezt, eltűnik.

Coppélius megelégedetten pihen le a pamlagra. Kisvártatva Swanilda rázza fel: figyelmezteti, hogy neszt hallott a háztetőről. Néhány pillanatra rá Ferenc gurul be a szobába a kémény kürtőjén át. Coppélius üldözőbe veszi. A fiú valahogy lerázza magáról, lélegzetnyi időhöz jut. Csodálkozó szemmel néz körül a szobában, beleül egy nagy karosszékbe. Abban a pillanatban két gépkar ragadja meg. A karosszék is Coppélius találmánya. Ferenc kapálózva igyekszik szabadulni. Sárkányfej ugrik elő. Ferenc elájul.

Kárörvendő vigyorral bújik elő Coppélius a karosszék mögül s enyhe pofonokkal téríti magához. Aztán kiszabadítja az ölelő karok közül. Ferenc jobbnak látja, ha sürgősen eliszkol erről a boszorkányos helyről, udvariasan elköszön. Coppélius azonban marasztalja. Játszik vele: ezzel, azzal ijesztgeti. Elvarázsolja a sapkáját, egy rémítő alakot mutat neki. A fiú remeg a félelemtől, a mester szíverősítőt itat vele. A szesz hatására Ferenc megmá-morosodik, az ablakban ülő lány felé indul. Rosszul lesz, Coppélius alig tudja a heverőhöz vonszolni.

Most egy nagy könyvet vesz elő az ezermester, megvizsgálja Ferenc tenyerét és szerencsét jósol neki: egy híres spanyol táncosnő teszi boldoggá. Mindjárt elő is vezeti a "táncosnőt" (aki természetesen nem más, mint Swanilda álöltözetben a Coppélia-bábu maszkjával).

Az ál-táncosnő dinamikus, vérbő spanyol bolerót jár.
A szólóhoz, annak befejező részében, Coppélius is csatlakozik, castagnette-kísérettel.

Ezután Ferenchez vezeti a táncosnőt és bemutatja őket egymásnak. Az agyafúrt vénember elégedetten nézi, hogy a lány incselkedni kezd a fiúval. Ferenc félszegen viselkedik, csak a lány csábítására bátorodik fel. Egyre hevesebben kezd udvarolni. Végül odaadja neki azt a zsebkendőt, amelyet Coppélia ejtett le az ablakból.
Swanilda azonban megelégeli a mulatságot. Lekapja álarcát, megmutatja magát a hűtlen vőlegénynek. Ferenc bocsánatért esdekel, de hiába; a lány mérgesen otthagyja.

Coppélius ördögi kárörömmel figyeli a jelenetet: sikerült a terve.

A rászedett fiú, haragra gerjedve, rátámad, s az öreg ijedten elmenekül. Ferencet elragadja az indulat, vak dühében tör-zúz, lekaszabolja a bábu-zenekart; végül vállára kapja az igazi Cop-pélia-babát s elsiet vele.

A visszatérő Coppélius kétségbeesve látja életművének pusztulását, kedvenc bábujának eltűnését. Ernyőjével, eszelősen, fenyegetőzve rohan el.

Léon Delibes

Delibes sikerének titka

Delibes és a magyarok

Itt lehet olvasni friss híreket a balettről:

Balett

Főoldal | Kapcsolat | Vendégkönyv